Hófehérke újraértelmezve?

 Minden elfoglaltságom ellenére igyekszem Veletek és azzal foglalkozni, hogy mindig legyen valami friss a blogon,és  hogy ne fogyjatok ki a legújabb hírekből és az olvasnivalókból!

Íme itt egy kis újdonság,ami nem más,mint a  Hófehér és a vadász . Minden bizonnyal ez a film is nagy mozisikernek bizonyul majd. Hófehérke alakítója Kristen Stewart lesz és olyan sztárok,mint például Charlize Theron vagy Sam Claflin is felbukkanak a filmben. 

A sztori nem más,mint a mindenki által jól ismert mese modern átdolgozása,melyben Hófehérke menekül a gonosz királynő elől a szépsége miatt. A lány segítségére lesz a vadász meg a hét törpe,akik egy harcos amazont faragnak a szépségből.

A hazai mozik nyár elejétől kezdik vetíteni.

Itt egy kis ízelítő a filmből: http://www.youtube.com/watch?v=5UPsekZMG1Y

Szerintem egész jónak ígérkezik, mert nem a klasszikus, megszokott történetet mutatja be és nem a törpék kapják a főbb jelentőséget ( ki evett a tányérkámból stb…) Bár azért hagy némi kivetnivalót, hogy szegény Kristen az Alkonyat után szinte teljesen azonosult Bella szerepével és nem képes csak egyetlen arckifejezést eljátszani, ami egyet jelent a  „fájdalomvilágképpel”. Érdekes maga az elgondolás is, hogy egy ilyen karaktert, mint Hófehérke ( akit ugye énekelgetéssel  és persze a mérgezett almával azonosítunk) egy harcos amazont játsszon.

 Nos… már csak egy kérdésem van , ami a  történet szempontjából nem igazán hanyagolható el. Hol van a herceg? Vagy lehet, hogy ebben a sztoriban maga a vadász lesz az, aki meghódítja a  főhős szívét?

Kíváncsi vagyok mit tartogat számunkra ez a film.

xoxo: Rose

Breaking Dawn

Sziasztok!!!

 Itt egy kis olvasnivaló a Breaking Dawn-nal kapcsolatban. Ugye azt már tudtuk eddig is, hogy a befejező rész novemberben érkezik a mozikba egy év várakozás után. Persze a történet ismert, de aki nem tudná az előzményeket az itt pótolhatja: http://www.youtube.com/watch?v=p1OHXR63a38&feature=relmfu

 Az igazat megvallva én már egy picit unottá váltam ebben a témában, ugyanis szerintem az, hogy az illetékesek 2 részre osztották a filmet elég nagy hiba volt. Nem csak a csalódott tinik miatt, hanem mert közel egy év telik el a két bemutató között, ami valljuk be felesleges és sok olyanok számára is, akik nem annyira fanatikusok. Mellesleg a film készítőinek valószínűleg ez is egy elég jelentős bevételforrás lesz.
 Nyilván vannak olyanok akik persze tűkön ülve várják az idén novemberben érkező új részt.
Őket tárt karokkal és nem túl sok szabad hellyel várják majd a mozik, mert minden negatívum ellenére ez is, csak úgy, mint az eddigi Twilight-filmek, hatalmas sikert és bevételt hoz majd mind a magyar, mind pedig a külföldi moziknak. Ahogy ismerem magamat -sokakhoz hasonlóan- én is az elsők között fogom megnézni a filmet, bár az előző résznél is ezt terveztem, mégsem így történt.

Ja és aki nem látta volna még a hivatalos bemutatóját (amiből reméljük később látunk többet is) az itt teheti meg: http://www.youtube.com/watch?v=0d9kx6lfS0g


Ezeket pedig most találtam: 

xoxo: Rose

Minden megváltozik: 5. fejezet/1

       Már egy hete, hogy Jacob egyetlen üzenetemre sem válaszolt. Billyvel is csak egyszer beszéltem telefonon, aki váltig állította, hogy a fia még mindig nagyon beteg, és nyomatékosan megkért, hogy ne látogassam meg, persze csak a saját érdekemben. Charlie is csak egyszer volt náluk, de szinte rögtön, alig pár perc után kijjebb tessékelték.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy a mély fájdalmi tengeremben az egyetlen mentőövem is cserbenhagyott. Ez alatt az idő alatt volt lehetőségem átgondolni az egészet, hogy a két férfi milyen feszült és távolságtartó volt velem, azon a bizonyos napon. Az biztos, hogy Jacobot jobban védték, mint a helyi polgármestert, de az is előfordulhat, hogy csak képzelődök, – amin nem lepődnék meg - és csak nem akarják, hogy más is elkapja ezt a betegséget.

Valamiért mégse ezt gondoltam, legalább megengedhették volna, hogy lássam, és beköszönjek neki egy percre. Persze ekkor a féltés és a lelkiismeret furdalás is fellángolt bennem, hisz mi van akkor, ha a „fürdőzésünk” miatt betegedett meg. Elhatároztam magam, hogy még 1 hét békét adok nekik – magamnak 1 hét szenvedést –, hogy meggyógyulhasson, de ha azután is beteg lesz, meglátogatom, lesz, ami lesz. Akár szúrós szemmel néznek rám, akár nem. Akár megbetegszem, akár nem. Bár annak lenne egy előnyös oldala is, akkor veszély nélkül láthatnám, hisz már úgysem kaphatnék el semmit.

Miután a gondolataim sora ezen a téren lezárult, egy újabb ajtó nyílt ki, újabb fájdalmakkal teli gondolatokkal. Alice. Milyen rég nem „beszéltem” már vele. De miért is tettem volna, ha a személyi fájdalomcsillapítóm mindig kéznél volt, hogy elterelje a gondolataimat a bűnös dolgokról. Bűnösnek gondoltam magam, amiért olyan valaki után áhítozom, aki nem szeret, nem lehet az enyém. Mintha ezzel a tudattal használnám fel Jacobot. De nem tudok ellene tenni. Szükségem van rá, szükségem lesz rá az életem hátra lévő részében, ha élni akarok. Vajon akarok még élni? Talán. Talán Miatta. Talán Charlie miatt. Talán pedig Jake miatt. Egyikben sem lehettem teljesen biztos. Hinni akartam, hogy az utolsó az igaz, de egy hang azt ismételgette, hogy ez hazugság. A szívem csak is azért az egy valakiért dobog, akiért képes lettem volna ezt feladni is. Még most is megtenném.

Csak abban reménykedhettem, hogy eljön egyszer a nap, amikor más iránt érezhetek egy apró, hasonló érzést, de ennél többre tudtam, hogy sosem lennék képes. 

Erről eszembe jutott mit mondott Charlie pár nappal ezelőtt. „Tudod Bells, már sok idő telt el, nem „gyászolhatsz” örökké. Elhiszem, hogy szeretted, de ezek a kamasz szerelmek sosem tartanak sokáig – abban a pillanatban képesnek éreztem magam arra, hogy felvilágosítsam, ez egyáltalán nem kamasz szerelem. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Edward még a legtöbb jóindulattal sem nevezhető annak. – Lehet, hogy szükséged lenne valaki olyanra, akivel sok mindent megbeszélhetsz. Mondjuk Jakere, vele jól kijössz, nem?” – persze válaszoltam meg magamban a kérdést. De nem annyira, mint azt te szeretnéd.

Alice. Talán ő az, akire akkor szükségem lett volna. Vele mindent megbeszélhettem volna, és adhatott volna tanácsot is. – Drága Alice-em. Annyira hiányzol. Te, Ő, az egész család, még a mindig ellenséges Rosalie is. Még őt is olyan szívesen látnám, ha az azt jelentené, hogy éltek és egyszer visszajöttök hozzám. Már megint álmodozom – szidtam meg magam. És ekkor megvilágosodtam. Ha Alice-nek egy kicsit is fontos voltam, akkor biztos, hogy hiányzom neki. És ha hiányzom, akkor figyeli a jövőmet. Tehát már csak el kell határoznom valamit, és talán… Semmi sem történne. Látnák, hogy élek. Nélkülük, ami nem teljesen nevezhető életnek, inkább csak a napok múlásának. Attól hogy én nem veszek róla tudomást, még mindig megy tovább az élet, én meg csak kénytelen vagyok sodródni vele. Be kellett volna látnom, hogy elmentek, hogy soha nem jönnek vissza, és én itt maradtam egyedül. De annyira fájt, hogy ha ezt elfogadom, akkor végleg elfelejtem őket.

Itt bukott meg nálam még egy általánosság. Az idő beforrasztja a sebeket. Vagy kettő. Az idő múlásával minden könnyebb lesz, a fájó emlékek elhalványulnak. Vagy ez a kettő egy és ugyan az? Akkor most kettő. Az emberek felejtenek, a vámpírok soha. Talán itt csak az első rész hibádzik, és csak az én esetemben. De, ha a második igaz, akkor Alice miért felejtett el. Vele miért nem beszélhetek?

„Cserébe megígérek valamit – mondta – Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem. Nem jövök vissza. Nem foglak megint keresztülvinni egy olyan dolgon, mint ami ez volt. Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék. Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna” – a kép itt megszakadt az elmémben. Szóval ezért nem. Az egy dolog, hogy Ő elhagyott, mert nem vagyok elég jó neki. De még Alice-t és a többieket is rávette, hogy ne tartsák velem a kapcsolatot. Most először éreztem dühöt Edward iránt, amióta elment. Dühös voltam rá, amiért ezt tette velem.

A belsőm elkezdett sajogni a sok emlék hatására és úgy éreztem, le kell, hogy üljek, mert a lábaim túl ingataggá váltak, hogy megtartsák a súlyomat. A levegő nehezen áramolt be a tüdőmbe, miközben halk sípoló hangot adtam ki. A kezeim remegtek. Nem tudnám megmondani, hogy a dühtől, a fájdalom vagy a tehetetlenségtől, vagy egyszerre az összestől. Mint egy roham. Csak hogy ennek a kiváltója nem valami külső tényező, vagy érzelem, hanem egyetlen személy. Edward Cullen. Így hívják ezt a betegséget, ami először elvarázsol, majd megbánt, és végül egy sor egészen szokatlan másik tünetet okoz. És a végső stádium, mikor az ember magára marad tehetetlenül és a saját dühében hal szörnyet. Talán már az is jobb lenne.

Nem tudtam elhinni, hogy meghalnék egy ember – vagy inkább vámpír – miatt, aki elhagyott engem már egy elég hosszú ideje, bár az örökkévalósághoz képest, ez neki biztosan nem sok. Egykor ő is meghalt volna értem, legalábbis ezt mondta. A szívem összeszorult, és kezdett gyorsabb vágtába a gondolatra, hogy meghalhat. Pedig valószínűbb, hogy én fogok hamarabb meghalni, véglegesen és örökre, de a gondolat mégis rosszul esett.

Valamivel le kell, hogy foglaljam magam. Annyira ideges lettem, hogy nem tudtam Edwardon kívül másra gondolni. De vajon mivel tudnám elfoglalni magam? A sporthoz béna vagyok, főzni nem tudok, barátaim nincsenek, vagyis akik vannak, azokkal sem beszélek. Jake pedig… róla már napok óta semmit sem hallottam. Aggódtam érte – mire ennek a gondolatmenetnek a végére értem, isteni szikraként hasított belém a felismerés, hogy van egy bolondos, de szeretetre méltó anyám, akit kissé hanyagoltam az utóbbi időben. 

Végre tudtam mit kell csinálnom, fel kell, hogy hívjam. Már egy jó ideje nem esett szó a babáról, hogy hogy vannak, minden rendben van-e. Újabb bűntudat. Megígértem, hogy gyakran meglátogatom, és még gyakrabban felhívom. Vajon mennyi idős terhes is anya? Talán 6 hónapos? Vagy még több? Te jó ég, akkor már nem sokára megszületik, és én alig segítettem neki. Vajon mit csináltam ez elmúlt időben? – tettem fel magamnak a költői kérdést. Amikor a lelkiismeretem épp fegyverszünetet akart kötni háborgó lelkemmel, csörögni kezdett a mellettem lévő éjjeliszekrény. Jobban mondva a rajta lévő telefonom. Hívó fél elég kitartónak bizonyult ahhoz, hogy elgondolkozzak, talán fontos és fel kellene vennem. A kíváncsiságom és a „zaklatóm” kitartása győzött végül, és felvettem. Attól a hangtól, ami pedig a vonal túlsó végén megszólalt, egyszerűen még levegőt venni is elfelejtettem…

Boldogság...

Sziasztok!!

Annyira, de annyira boldog vagyok, mert elhagytuk a 10000. látogatót is! Köszönöm mindenkinek, hogy olvassa az oldalt, és kitart az én szeszélyes írásaim mellett. 

Emellett boldog vagyok, mert 5-ös lett a töri vizsgám. 

Valamint ezentúl a merengőn is megtalálhatjátok majd az írásaimat, amiből jelenleg csak egy van fent, de igyekezni fogok a többivel is, hogy szép sorjában felkerülhessenek ide is, oda is.

Ezek után közlök veletek még egy jó hírt. Még ugyan nincsen teljesen befejezve, de felrakom a Minden megváltozik következő részét, ami ezért csak fél fejezet lesz. De legalább ez erőt ad majd nektek, hogy kitartsatok, amíg nem hozom a következőt!

Tehát a következő bejegyzés már a fejezet lesz.

Könyvhét

Sziasztok!!!

Sajnálom, tudod "kissé" el vagyok maradva frissel, de igyekszem pótolni. Sajnos a gépem már megint bemondta az unalmast, de még előtte sikeresen át tudtam menteni a dolgokat, így a másik gépen tudom majd dolgozni, mihelyst a töri vizsgámnak vége. Ha azzal megvagyok, akkor két friss fejezetet is hozok kedves türelmes olvasóimnak! 


Addig is két hír:
Bizonyára már olvastátok egy páran, hogy 2012. jún. 2-6-ig KÖNYVHÉT lesz Budapesten. Még a pontos címeket nem tudjuk, hogy mely könyvek jelennek meg először a könyvhéten, de a facebookon nyomon követhetitek az arany és/vagy vörös pöttyös könyvek oldalán. V
Én személy szerint nagyon el szeretnék menni a barátnőmmel és jelen állás szerint el is tudunk majd menni, ha semmi sem jön közbe és persze szülői áldást és támogatást is kapunk:). 


Ehhez kapcsolódóin ígérik, hogy a könyvhéten már lehet lesz venni a Fallen könyvsorozat következő részét a Toment-et. Már csak ezért is megérné elmenni :) Látjátok itt egy könyv, amit már biztosan tudunk, hogy szerepelni fog a könyvhéten. 
További információt a könyvhétről, helyszínekről, dedikálásokról itt találhattok.

Húsvét

BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

Először is szeretnék mindenkinek boldog húsvétot kívánni!
A lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok piros tojást!!
Sajnos csak most vettem észre, hogy a letöltéseknél a linkek inaktivak lettek, mert letörölték az oldalról. De ha valaki érdekel, mint már kiírtam, csak írjatok és én elküldöm nektek!!
A frissről annyit, hogy ha minden jól megy, akkor a héten feltöltöm a Halál kegyence következő fejezetét.
Köszönöm minden kedves látogatónak, hogy benézett és mindenkinek, aki olvassa a blogot, hogy vannak!!
Mostanra ennyit. Élvezzétek ki a szünet maradék részét! És látogassatok vissza az oldalra!!

Hinta

Sziasztok!


Hoztam nektek egy kis lelki összesítést!!!
Elég érdekes lett. Pénteken nem igazán tudtam aludni és hajnali 2-kor jött az ihlet. Úgyhogy ez lett belőle. Nem tudom nektek hogy fog tetszeni, de remélem átjön az aminek át kell jönnie. Elég érdekes párhuzam van benne és az életem egy bizonyos szakaszának, amely a múltból indul - pár évvel ezelőttről - és a képzelt jelenbe vagy jövőbe vezet át. Jó olvasást!!

Hinta

Sajnálom! Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire. 

Minden annyira szép volt, oly kedves  a mosoly az arcodon, oly biztató és én hittem, hogy így lehet. A hinta, mely először oly lágyan ringott, túl magasan szállt és én féltem kiugrani. Féltem, hogy megsérülök és fájni fog. Nem mertem leugrani, mert féltem, hogy a föld szétnyílik, s a sötét szakadékba esek. De a hinta elkezdett lassulni és én végre elég bátor voltam kiszállni, de te már nem ültél a hintán mellettem. Most mégis a földre estem. 

Hazamentem és elbújtam a sötét magányba, de örök nyugalmat ott sem nyerhettem. Elmentem hát másnap megint, de te most mással álltál helyettem. Ismét a földre estem, és kívántam, bár a szakadékba estem volna a gyógyító sötétségbe, s nem beléd. Talán a kettő ugyan az és nem egyéb. Most pedig itt állsz mellettem, csak a karnyújtásnyi levegő  választ el, de én mégis vastag betonfalat látok, mely elhatárol engem tőled és tőled engem. Félek a világtól, a távolságtól, tőled és magamtól. Most mit tegyek? 

Az úton melyen elindultam a sötétbe vezet, de nem zavar, talán még szép is, ha te ott vagy velem, csak velem. Érted még a sötétséget is elviselem. Ha kell eggyé válok vele.

Magába rántott a sötétség, elmerültem benne. De a hideg ridegség sem volt ott. A boldog pillanatok, melyeket már elfelejtettem, oly élesen rajzolódtak ki. Ott voltál te, a remény, hogy jó lesz. A remény arra, hogy bárhol leszek, te velem leszel. 

Örökre. Boldogan. Kettesben.       

Hali....

Sziasztok!!


Tudom, tudom régen volt már, amikor írtam nektek és a friss száma sem gyarapodott azóta, de ez most megváltozik. Először nagyon nagyon köszönöm azt a rengeteg látogatót, akik napról napra kitartóan eljárnak az oldalra. Így most több, mint 6600 látogatónál járunk. Ezer köszönet mindenkinek. 
Következő fontos közölni való, hogy a történetekkel kapcsolatban új elhatározásra jutottam. A jelenlegi 3 történetem közül kettőt fogok folytatni viszonylagos rendezett gyakorisággal. Ez azt jelenti, hogy a  Halál kegyence és a Minden megváltozik folytatódik tovább, de még nem tudom melyikből fog hamarabb a friss felkerülni. Tehát a Deja vue egy ideig szünetelni fog. Hiába tudom hogyan kéne tovább írni, egyszerűen nem jön össze, úgy hogy ez most kicsit megpihen a "fiókomban".
Jelenleg ezeken kívül még két novellát és két folytatásos történetet írok, melyből (az utóbbiból) is felfog kerülni egy-egy fejezet néha napján. 
Most pedig itt lesz nektek egy egyperces, melyhez különös feladat tartozik. Én is emiatt írtam. Ha van kedvetek ti is kipróbálhatjátok!! Íme a feladat:


Írj rövid esszét (max. 1 old. terjedelemben), hogy mi számodra a cím jelentése. Az esszé műfaja bármi lehet. Pl.: szépirodalmi, cikk, leírás, vagy akár tudományos szöveg egy könyvbe, de persze ezeken kívül bármi más is. 


A jövő zenéje: A CSEND


Ha van kedvetek, nyugodtan leírhatjátok hozzászólásban, hogy ti mire jutottatok, hogyan értelmeztétek a címet. Nekem ez jutott róla az eszembe. Remélem olvashatónak, talán élvezhető találjátok majd. Véleményezni nyugodtan lehet!!! Örülök neki :)

*****

A jövő zenéje: A csend

  

A cím olvasása során az ember gondolataiban sok minden felmerülhet. Biztosra veszem, hogy lesznek olyanok, akik a csendet a hagyományos értelemben vett csendként fogják kezelni. Lesznek olyanok, akik egy csendes, madárdalos délutánra gondolnak majd, amikor minden gondjukat elfelejtik, és csak a hirtelen támadt szabadság lengi körbe őket. De az is lehet, hogy csak a pillanatnak él, mely a mai rohanó világban oly ritka, és hirtelen eszébe sem jut semmi, csak a érzés, mely átjárja. Mint mindenkinek, persze azzal  is számolnunk kell, hogy esetleg a csend idegesítő lehet egyesek a számára. 

És lesznek olyan is, akik egészen különleges dologra fognak asszociálni. Arra, amikor olyan nyugalom vesz körül bennünket a gondolatainkba elmerülve, hogy könnyedén meghallhatnánk a saját szívünk ütemes dobogását is, vegyítve az óra másodpercenként egyet arrébb lépő mutatójával. Ebben az esetben, ha valaki talán erre gondolna, akkor teljes magabiztossággal állíthatnám, hogy abban a néhány percben az illető személy egy teljesen új értelmezéssel találkozhat a "belső zenét" illetően. Talán elgondolkozik rajta, melyik a jobb, a megnyugtatóbb és miben. Valószínűleg ezt elég közel érzem magamhoz én is, de itt megjelenhet az a probléma, hogy egy általunk kontrollálatlan esemény közbe jöhet, ezzel tönkretéve az eszményi képet.

Ha valaki az én véleményemet kérné ki, valószínűleg az eddigi lehetőségek közül egy pár elnyerné a tetszésemet, de az is elképzelhető, hogy valami más jutni az eszem. Az az édes pillanat, amikor mindenki mélyen az igazak álmát alussza és csak halk szuszogás-szívdobogás-óra együttesét hallgathatnám csöndben, némán. Mikor minden olyan ártatlan és gyermeki. És az ember csak a legjobbat látja a másikban: a tiszta szeretetet és jóságot, melyet ez a csendes zene hozott magával.

Végre gép!

Sziasztok!!

Több hét keserves hiányérzet és szomorkodás (és egy kisebb vagyon kifizetése) után végre visszakaptam a gépemet!! Ezért volt az, hogy pár hétig egyáltalán semmilyen életjelet nem adtam magamról, nem volt friss bejegyzés és friss történet sem.
Persze most jönne az, hogy akkor miért nem használtam a másik gépet, ami itthon van? Abból az egyszerű okból kifolyólag, mert nincs rajta egyik történetem sem. Ez azonban felvet egy másik kérdést.
Miért nem írtam egy novellát? Csak is azért, mert a legjobb barátnőmnek írok egy novellát és azt szeretném most majd befejezni. Sajnos még nem tudom ennek a pontos dátumát, de nagyon igyekszem. Azon kívül a folytatásos történetemet is szeretném folytatni, de az állandó forgatás, táncpróba és egyéb szervezkedés (ugyanis diákigazgató választás van a suliban) mellett nem igazán van időm sok mindenre, plusz még a tanulás is ott van.
Hál' istennek jövő héten vége lesz ennek az őrületnek, és teljes figyelmem ismét az írásnak szentelhetem. Remélem addig is kitartotok még!!

Remélem már nem tart sokáig!!

Bejegyzés ajánlás

Sziasztok!!

Mindenkinek szeretném a figyelmébe ajánlani ezt az oldalt és a linkhez tartozó bejegyzést is. Az olvasása alatt annyira elgondolkodtam ezen, hogy úgy döntöttem, ki is fejtem a véleményem tömörebb formáját az oldalon hozzászólásként. Szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, vagy egyes részekbe beleolvasnia.
Jó olvasást nektek hozzá! És jó hétvégét!

http://irokhaakarok.blogspot.com/2012/01/az-iras-nehezsegei-es-azoknak-tenyezoi.html

U.i.: már nem kell olyan sokáig várnotok, hogy felkerüljön egy friss. Nem akarok ígéretekbe bocsátkozni, ezért nem is teszek ilyet. Így csak azt kérem legyet türelmesek még egy kicsit.