Hinta

Sziasztok!


Hoztam nektek egy kis lelki összesítést!!!
Elég érdekes lett. Pénteken nem igazán tudtam aludni és hajnali 2-kor jött az ihlet. Úgyhogy ez lett belőle. Nem tudom nektek hogy fog tetszeni, de remélem átjön az aminek át kell jönnie. Elég érdekes párhuzam van benne és az életem egy bizonyos szakaszának, amely a múltból indul - pár évvel ezelőttről - és a képzelt jelenbe vagy jövőbe vezet át. Jó olvasást!!

Hinta

Sajnálom! Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire. 

Minden annyira szép volt, oly kedves  a mosoly az arcodon, oly biztató és én hittem, hogy így lehet. A hinta, mely először oly lágyan ringott, túl magasan szállt és én féltem kiugrani. Féltem, hogy megsérülök és fájni fog. Nem mertem leugrani, mert féltem, hogy a föld szétnyílik, s a sötét szakadékba esek. De a hinta elkezdett lassulni és én végre elég bátor voltam kiszállni, de te már nem ültél a hintán mellettem. Most mégis a földre estem. 

Hazamentem és elbújtam a sötét magányba, de örök nyugalmat ott sem nyerhettem. Elmentem hát másnap megint, de te most mással álltál helyettem. Ismét a földre estem, és kívántam, bár a szakadékba estem volna a gyógyító sötétségbe, s nem beléd. Talán a kettő ugyan az és nem egyéb. Most pedig itt állsz mellettem, csak a karnyújtásnyi levegő  választ el, de én mégis vastag betonfalat látok, mely elhatárol engem tőled és tőled engem. Félek a világtól, a távolságtól, tőled és magamtól. Most mit tegyek? 

Az úton melyen elindultam a sötétbe vezet, de nem zavar, talán még szép is, ha te ott vagy velem, csak velem. Érted még a sötétséget is elviselem. Ha kell eggyé válok vele.

Magába rántott a sötétség, elmerültem benne. De a hideg ridegség sem volt ott. A boldog pillanatok, melyeket már elfelejtettem, oly élesen rajzolódtak ki. Ott voltál te, a remény, hogy jó lesz. A remény arra, hogy bárhol leszek, te velem leszel. 

Örökre. Boldogan. Kettesben.       

Hali....

Sziasztok!!


Tudom, tudom régen volt már, amikor írtam nektek és a friss száma sem gyarapodott azóta, de ez most megváltozik. Először nagyon nagyon köszönöm azt a rengeteg látogatót, akik napról napra kitartóan eljárnak az oldalra. Így most több, mint 6600 látogatónál járunk. Ezer köszönet mindenkinek. 
Következő fontos közölni való, hogy a történetekkel kapcsolatban új elhatározásra jutottam. A jelenlegi 3 történetem közül kettőt fogok folytatni viszonylagos rendezett gyakorisággal. Ez azt jelenti, hogy a  Halál kegyence és a Minden megváltozik folytatódik tovább, de még nem tudom melyikből fog hamarabb a friss felkerülni. Tehát a Deja vue egy ideig szünetelni fog. Hiába tudom hogyan kéne tovább írni, egyszerűen nem jön össze, úgy hogy ez most kicsit megpihen a "fiókomban".
Jelenleg ezeken kívül még két novellát és két folytatásos történetet írok, melyből (az utóbbiból) is felfog kerülni egy-egy fejezet néha napján. 
Most pedig itt lesz nektek egy egyperces, melyhez különös feladat tartozik. Én is emiatt írtam. Ha van kedvetek ti is kipróbálhatjátok!! Íme a feladat:


Írj rövid esszét (max. 1 old. terjedelemben), hogy mi számodra a cím jelentése. Az esszé műfaja bármi lehet. Pl.: szépirodalmi, cikk, leírás, vagy akár tudományos szöveg egy könyvbe, de persze ezeken kívül bármi más is. 


A jövő zenéje: A CSEND


Ha van kedvetek, nyugodtan leírhatjátok hozzászólásban, hogy ti mire jutottatok, hogyan értelmeztétek a címet. Nekem ez jutott róla az eszembe. Remélem olvashatónak, talán élvezhető találjátok majd. Véleményezni nyugodtan lehet!!! Örülök neki :)

*****

A jövő zenéje: A csend

  

A cím olvasása során az ember gondolataiban sok minden felmerülhet. Biztosra veszem, hogy lesznek olyanok, akik a csendet a hagyományos értelemben vett csendként fogják kezelni. Lesznek olyanok, akik egy csendes, madárdalos délutánra gondolnak majd, amikor minden gondjukat elfelejtik, és csak a hirtelen támadt szabadság lengi körbe őket. De az is lehet, hogy csak a pillanatnak él, mely a mai rohanó világban oly ritka, és hirtelen eszébe sem jut semmi, csak a érzés, mely átjárja. Mint mindenkinek, persze azzal  is számolnunk kell, hogy esetleg a csend idegesítő lehet egyesek a számára. 

És lesznek olyan is, akik egészen különleges dologra fognak asszociálni. Arra, amikor olyan nyugalom vesz körül bennünket a gondolatainkba elmerülve, hogy könnyedén meghallhatnánk a saját szívünk ütemes dobogását is, vegyítve az óra másodpercenként egyet arrébb lépő mutatójával. Ebben az esetben, ha valaki talán erre gondolna, akkor teljes magabiztossággal állíthatnám, hogy abban a néhány percben az illető személy egy teljesen új értelmezéssel találkozhat a "belső zenét" illetően. Talán elgondolkozik rajta, melyik a jobb, a megnyugtatóbb és miben. Valószínűleg ezt elég közel érzem magamhoz én is, de itt megjelenhet az a probléma, hogy egy általunk kontrollálatlan esemény közbe jöhet, ezzel tönkretéve az eszményi képet.

Ha valaki az én véleményemet kérné ki, valószínűleg az eddigi lehetőségek közül egy pár elnyerné a tetszésemet, de az is elképzelhető, hogy valami más jutni az eszem. Az az édes pillanat, amikor mindenki mélyen az igazak álmát alussza és csak halk szuszogás-szívdobogás-óra együttesét hallgathatnám csöndben, némán. Mikor minden olyan ártatlan és gyermeki. És az ember csak a legjobbat látja a másikban: a tiszta szeretetet és jóságot, melyet ez a csendes zene hozott magával.