Tudom, tudom régen volt már, amikor írtam nektek és a friss száma sem gyarapodott azóta, de ez most megváltozik. Először nagyon nagyon köszönöm azt a rengeteg látogatót, akik napról napra kitartóan eljárnak az oldalra. Így most több, mint 6600 látogatónál járunk. Ezer köszönet mindenkinek.
Következő fontos közölni való, hogy a történetekkel kapcsolatban új elhatározásra jutottam. A jelenlegi 3 történetem közül kettőt fogok folytatni viszonylagos rendezett gyakorisággal. Ez azt jelenti, hogy a Halál kegyence és a Minden megváltozik folytatódik tovább, de még nem tudom melyikből fog hamarabb a friss felkerülni. Tehát a Deja vue egy ideig szünetelni fog. Hiába tudom hogyan kéne tovább írni, egyszerűen nem jön össze, úgy hogy ez most kicsit megpihen a "fiókomban".
Jelenleg ezeken kívül még két novellát és két folytatásos történetet írok, melyből (az utóbbiból) is felfog kerülni egy-egy fejezet néha napján.
Most pedig itt lesz nektek egy egyperces, melyhez különös feladat tartozik. Én is emiatt írtam. Ha van kedvetek ti is kipróbálhatjátok!! Íme a feladat:
Írj rövid esszét (max. 1 old. terjedelemben), hogy mi számodra a cím jelentése. Az esszé műfaja bármi lehet. Pl.: szépirodalmi, cikk, leírás, vagy akár tudományos szöveg egy könyvbe, de persze ezeken kívül bármi más is.
A jövő zenéje: A CSEND
Ha van kedvetek, nyugodtan leírhatjátok hozzászólásban, hogy ti mire jutottatok, hogyan értelmeztétek a címet. Nekem ez jutott róla az eszembe. Remélem olvashatónak, talán élvezhető találjátok majd. Véleményezni nyugodtan lehet!!! Örülök neki :)
*****
A jövő zenéje: A csend
A cím olvasása során az ember gondolataiban sok minden felmerülhet. Biztosra veszem, hogy lesznek olyanok, akik a csendet a hagyományos értelemben vett csendként fogják kezelni. Lesznek olyanok, akik egy csendes, madárdalos délutánra gondolnak majd, amikor minden gondjukat elfelejtik, és csak a hirtelen támadt szabadság lengi körbe őket. De az is lehet, hogy csak a pillanatnak él, mely a mai rohanó világban oly ritka, és hirtelen eszébe sem jut semmi, csak a érzés, mely átjárja. Mint mindenkinek, persze azzal is számolnunk kell, hogy esetleg a csend idegesítő lehet egyesek a számára.
És lesznek olyan is, akik egészen különleges dologra fognak asszociálni. Arra, amikor olyan nyugalom vesz körül bennünket a gondolatainkba elmerülve, hogy könnyedén meghallhatnánk a saját szívünk ütemes dobogását is, vegyítve az óra másodpercenként egyet arrébb lépő mutatójával. Ebben az esetben, ha valaki talán erre gondolna, akkor teljes magabiztossággal állíthatnám, hogy abban a néhány percben az illető személy egy teljesen új értelmezéssel találkozhat a "belső zenét" illetően. Talán elgondolkozik rajta, melyik a jobb, a megnyugtatóbb és miben. Valószínűleg ezt elég közel érzem magamhoz én is, de itt megjelenhet az a probléma, hogy egy általunk kontrollálatlan esemény közbe jöhet, ezzel tönkretéve az eszményi képet.
Ha valaki az én véleményemet kérné ki, valószínűleg az eddigi lehetőségek közül egy pár elnyerné a tetszésemet, de az is elképzelhető, hogy valami más jutni az eszem. Az az édes pillanat, amikor mindenki mélyen az igazak álmát alussza és csak halk szuszogás-szívdobogás-óra együttesét hallgathatnám csöndben, némán. Mikor minden olyan ártatlan és gyermeki. És az ember csak a legjobbat látja a másikban: a tiszta szeretetet és jóságot, melyet ez a csendes zene hozott magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése