Mai első könyvajánlatom a Mentsük meg Júliát! A regényt Suzanne Selfors írta.
Ismét egy kitűnő vörös pöttyös regény! A változatosság képpen most nem vámpírok, farkasok vagy angyalok állnak a történet középpontjában, hanem a híres szerelmespár, Rómeó és Júlia.
Persze mindez átdolgozva és áthelyezve egy mai, modernebb korba. Nagyon szórakoztató, izgalmas és nem utolsó sorban, romantikában gazdag történet ez.
Íme a történet:
Két Júlia, két külön világ, egyazon kétségbeesett elszántság... A tizenhét esztendős Mimi Wallingford Broadway hírneves Wallingford klánjának utolsó sarja. Olyan életet kapott a sorstól, amelyről a legtöbb lány csak álmodozni szokott: ő játszhatja a főszerepet a családi színház Rómeó és Júlia című előadásában. Miminek azonban nem a színjátszás a leghőbb vágya. Elszánt küzdelmet indít hát, hogy a forgatókönyvet félredobva végre nekivághasson az orvosi pályafutás új kihívásainak. A Verona városában élő Capulet család leányának, a tizennégy éves Júliának magányosan telnek napjai. Csapdába esett rabként örlődik a családot felörlő régi viszály, és anyja vasakaratának fogságában. Bármit képes lenne megtenni azért, hogy elkerülje a reá váró kényszerházasságot. Még attól sem riadna vissza, hogy betegséget színleljen – vagy valami sokkal veszélyesebbet. Az előadás alatt Mimi álmai végre valóra válnak: varázslatos módon megnyílik előtte a menekülés útja. Méghozzá nem is akárhová! Szívdöglesztő színpadi partnere, Troy Summer társaságában egyszer csak Shakespeare Veronájában találják magukat. Mimi megismerkedik a valódi Júliával, és többé nem hajlandó ölbe tett kézzel tűrni, hogy a történet tragikus véget érjen. Ám ha sikerül megmentenie új barátnőjét, ezzel megváltoztatja minden idők leghíresebb szerelmes meséjének végkifejletét is. Vajon Mimi és Troy megtalálhatja-e így a varázslatos visszavezető utat Broadway felé?
És egy kis részlet:
" Kinyitottam a művészbejáró ajtaját, s a hideg, téli szél egyenesen nekem támadt. Döbbenten próbáltam eltakarni az arcomat. A szél kifújta a hamut a tenyeremből. A hamu pörgött-forgott a levegőben, akárcsak a csillogó pelyhek a hógömbökben. Ami csipetnyi hamu volt csupán, lassan ezüstös felhőt formált, egyre nagyobbra nőtt, egyre sebesebben örvénylett. Belement a számba és az orromba. És bizonyára Troy szájába is, mivel mindketten köhögni kezdtünk. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése