hogy jobb így, hisz válaszokat akartam. Elsőnek ő kezdett bele a mondókájában,
de egy teljesen váratlan kérdéssel állt elő.
teljesen letaglózott ezzel a kérdéssel. Majd pár percnyi csöndes elmélkedés
után sikerült megtalálnom a hangomat.
hogy nem tudom hogyan és mikor kerültem ide, valamint hogy ki vagy te, mi bajom
lehet? - tettem fel az engem foglalkoztató kérdést kicsit jobban kikelve
magamból, mint azt gondoltam volna.
emlékszel?- kis gondolkozás után arra jutottam, hogy nem túl sok mindenre és
minden eléggé kusza.
nevemre, arra mikor születtem, a szüleimre. – mondtam el az igazat.
nagyon erősen koncentrálni és akkor beugrott egy apró emlékfoszlány.
és erős nyomást érzek a mellkasomnál, majd hirtelen megszűnik és egy zöld
szempárral találom szembe magam. Innentől kezdve képszakadás. – ő csak bámult
rám azzal a gyönyörű zöld szemekkel, mintha várná, hogy észrevegyek valami
nagyon fontosat és szembetűnőt. És hirtelen teljesen tiszta lett a kép.
észre, hogy a smaragd íriszben egy kék örvény áramlik, mint a tenger. Nem is
értem eddig hogy nem láttam meg, biztos azért mert még nem volt ilyen közel
hozzám. Az illata szépen lassan átjárta az egész tüdőmet, melytől még az
eddiginél is jobban kerülgetett az újabb rosszullét. De a tekintetem még mindig
az övének a rabja volt, nem mondhatnám, hogy annyira zavart. Úgy éreztem ez
olyan fontos nekem, mint másnak az éltető oxigén. Az agyamba kezdett
visszamászni a tudatalattimban oly jól elraktározott kép. Miután az én lassú
észjárásommal sikerült értelmezni valamilyen szinten kezdtem magamhoz térni.
kaptam válaszként. Ekkor teljesen elöntött a düh. A könnyek záporesőként
hullottak, nem tudtam magammal mit kezdeni és a sírást sem tudtam elfojtani. –
Miért…miért tetted?- a meggyötört tekintet fájdalmas mosollyal nézett rám
vissza. – Miért öltél meg? Mit ártottam neked? – Az arc, amelyen eddig fájdalom
tükröződött, most meglepettség és értetlenség csillogott. Most rajtam volt a
sor, hogy meglepődjek. Azt hittem szégyent vagy bűnbánatot látok majd, de hát
az ember sose azt kapja, amire számít.
ellenkezőleg, én mentettelek meg. – Az állam valahol a padlón lehetett a
döbbenettől. – Nem is emlékszel? – Nagyon erősen koncentráltam, de semmi. Csak
egy fejrázással válaszoltam. – Üljünk le – mutatott egy szék felé – mindent
elmesélek neked. Már épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor megelőzött. –
Igen azt is, ki vagyok én. Helyezd magad kényelembe hosszú éjszakánk lesz.
már teljesen besötétedett.
akartam az igazságot arról, hogy kerültem ide, ki is ő valójában, mindenről, de
valahogy csak nem tudtam megállni. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg megszólalt,
de hagyni akartam neki időt, hogy összeszedje a gondolatait.
Egyszerűen nem bírtam magam visszafogni. Mint egy vulkán, úgy robbantam fel.
Hogy mondhat olyat, hogy meghaltam, mikor szemmel láthatóan élek és virulok.
Felemelte a mutató ujját, hogy szeretné még folytatni. Magamban fortyogva
hallgattam el a folytatást várva. Mikor már látta, hogy kissé lenyugodtam,
tovább kezdte mesélni. Hirtelen egy kislány ugrált be az ajtón, majd Nath nyakába
vetette magát és kérdő tekintettel fordult felém. Azt se tudtam ki ez, de ő
válaszolt mindkettőnk helyett.
Te ki vagy? Nath nem mondta, hogy barátnője van. – nézett kissé szúrós szemmel
az említett felé, de szinte ugyanebben a pillanatban el is nevette magát.
Vagyis mit jelent az, hogy vagyis? Ezzel azt akarja mondani, hogy „Vagyis igen
ő a barátnőm.” vagy „Vagyis nem is igazán tudom, hogy ki ő.”??
nézett Nathre, mint ahogy én nézhettem. Nath vetett rám egy elnézést kérő pillantást,
majd olyat mondott, amitől még a fülem is ketté állt.
Charlotte. – mutatott felém.
Camillával.
hogy mindenkinek elmondjuk, de szerintem itt az ideje. Előbb vagy utóbb úgyis
el kellett volna mondanunk. – Teljesen letaglózva álltam, majd sikerült észbe
kapnom.
ideje az igazságnak. – mondtam kissé kétértelműen.
Camilla kételkedő hangon.
rezzenéstelen arccal Nath húga szemébe. Egy határozott fejrázást kapott. – Hát jó,
te akartad.
szenvedéllyel csókolt meg, hogy még a nevemet is elfelejtettem hirtelen. A
lábaim teljesen zselévé váltak és ha Nath nem tart meg biztos, hogy elájulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése