Az álom
Nem hittem volna, hogy ez a csók felül tudja múlni az első csókunkat, de tévedtem.
Ha elképzelhető ez még annál is szenvedélyesebb, forróbb és tökéletesebb volt.
Persze én is sokat álmodoztam – mint minden lány - milyen lehet az igazi csók,
milyen megtapasztalni. Álmaimban sosem volt ilyen érzéki, csupán csak
megtörtént. Vajon neki is olyan jó érzés, mint nekem? Lehet, hogy nem is tetszik
neki, biztos nagyon tapasztalatlannak gondol. Meg kell majd kérdeznem őt –
gondolkodtam el. Bármennyire is nem akartuk megszakítani ezt, legalábbis én
nem, muszáj volt, mert levegőre szükségünk van. Átkozott szükségletek, mindig a
legrosszabb pillanatban.
Ha elképzelhető ez még annál is szenvedélyesebb, forróbb és tökéletesebb volt.
Persze én is sokat álmodoztam – mint minden lány - milyen lehet az igazi csók,
milyen megtapasztalni. Álmaimban sosem volt ilyen érzéki, csupán csak
megtörtént. Vajon neki is olyan jó érzés, mint nekem? Lehet, hogy nem is tetszik
neki, biztos nagyon tapasztalatlannak gondol. Meg kell majd kérdeznem őt –
gondolkodtam el. Bármennyire is nem akartuk megszakítani ezt, legalábbis én
nem, muszáj volt, mert levegőre szükségünk van. Átkozott szükségletek, mindig a
legrosszabb pillanatban.
Lihegve váltunk el egymástól, a vérnyomásom valószínűleg az egekben lehet. Az adrenalin
óriási mennyiségben keringett az ereimben. A beszívott levegő életmentőnek
számított, mert már az ájulás szélén álltam az oxigénhiány miatt. Az egész
testem úgy áhítozott a következő csókja után, mint az előbb még a friss levegő
után. Vágyakozással teli tekintettel néztem rá folytatásban reménykedve. A
szemei telis-tele voltak vággyal és csodálattal, de ott bujkált benne valami
más is, amit először nem is tudtam hova tenni. Az az apró oda nem illő valami,
bárhogy is próbáltam megfejteni nem tudtam. Hirtelen ötlettől vezérelve
megkérdeztem. Nem is értettem, hogy lehet a kíváncsiságom oly erős, hogy a csók
utáni vágyamat felül tudja írni.
óriási mennyiségben keringett az ereimben. A beszívott levegő életmentőnek
számított, mert már az ájulás szélén álltam az oxigénhiány miatt. Az egész
testem úgy áhítozott a következő csókja után, mint az előbb még a friss levegő
után. Vágyakozással teli tekintettel néztem rá folytatásban reménykedve. A
szemei telis-tele voltak vággyal és csodálattal, de ott bujkált benne valami
más is, amit először nem is tudtam hova tenni. Az az apró oda nem illő valami,
bárhogy is próbáltam megfejteni nem tudtam. Hirtelen ötlettől vezérelve
megkérdeztem. Nem is értettem, hogy lehet a kíváncsiságom oly erős, hogy a csók
utáni vágyamat felül tudja írni.
- Mondd el mire gondolsz most? – kértem
őszintén. Nem igazán tudta mire vélni a kérdésemet, így kénytelen voltam
másképp kifejteni az érdeklődésem okozóját. – Annyira sok érzés kavarog most
bennem, nehéz lenne leírni. Leginkább vágyakozás, újabb kérdések és
mérhetetlenül sok vágy. Annyira szeretném tudni mi jár a fejedben! – Válasznak csupán egy csókot kaptam, de jelen pillanatban ezzel is beértem, sőt még többet is kaptam, mint amennyiben reménykedtem. Szégyenérzet nélkül faltuk a másik ajkát. Nem is értem mi történt
velem, hisz alig ismerem és ennyi idő alatt nem lehet valakibe csak úgy beleszeretni.
Én mégis úgy éreztem, ő jelenti számomra a mindenséget, hogy ő az én napom, ami
nélkül nem léteznék. Nem tudom hogyan kerültünk egy szófára, mintha nem
érzékelném a körülöttem történő eseményeket. Nath óvatosan hátradöntött és
finoman csókolgatni kezdte a nyakamat és a kulcscsontomat. A kéj olyan erővel
söpört végig rajtam, hogy féltem már-már túl gyönyörű ez az érzés és hamarosan
felébredek ebből a leírhatatlanul csodás álomból. Helyette halk nyögések
hagyták el a torkomat, hogy ajkaimat elhagyva a felszínre törhessenek.
őszintén. Nem igazán tudta mire vélni a kérdésemet, így kénytelen voltam
másképp kifejteni az érdeklődésem okozóját. – Annyira sok érzés kavarog most
bennem, nehéz lenne leírni. Leginkább vágyakozás, újabb kérdések és
mérhetetlenül sok vágy. Annyira szeretném tudni mi jár a fejedben! – Válasznak csupán egy csókot kaptam, de jelen pillanatban ezzel is beértem, sőt még többet is kaptam, mint amennyiben reménykedtem. Szégyenérzet nélkül faltuk a másik ajkát. Nem is értem mi történt
velem, hisz alig ismerem és ennyi idő alatt nem lehet valakibe csak úgy beleszeretni.
Én mégis úgy éreztem, ő jelenti számomra a mindenséget, hogy ő az én napom, ami
nélkül nem léteznék. Nem tudom hogyan kerültünk egy szófára, mintha nem
érzékelném a körülöttem történő eseményeket. Nath óvatosan hátradöntött és
finoman csókolgatni kezdte a nyakamat és a kulcscsontomat. A kéj olyan erővel
söpört végig rajtam, hogy féltem már-már túl gyönyörű ez az érzés és hamarosan
felébredek ebből a leírhatatlanul csodás álomból. Helyette halk nyögések
hagyták el a torkomat, hogy ajkaimat elhagyva a felszínre törhessenek.
- Ez nem tisztességes veled szemben. Jobb,
ha még most abbahagyom. Nem kellett volna ezt tennem. Sajnálom, meg tudsz nekem
bocsájtani? – jött egy váratlan szóáradat. Egyáltalán nem értettem miért mondja
ezt. Talán nem szeretné? Vagy félti az erényeimet? – már ha nekem van olyan.
Pihegve figyeltem arcvonásait miközben arra vártam, hogy térjen vissza a
normális légzésem. Kissé kapkodva vette a levegőt, ami némi bizonyosságot
adott, hogy ő is élvezte. De akkor miért hagyta abba? Oké azt mondta „nem
tisztességes velem szemben”, de mit értett ez alatt? – Nem akarok semmit sem
elsietni és egyébként is nem ártana lepihenned, már éjfél is elmúlt.
ha még most abbahagyom. Nem kellett volna ezt tennem. Sajnálom, meg tudsz nekem
bocsájtani? – jött egy váratlan szóáradat. Egyáltalán nem értettem miért mondja
ezt. Talán nem szeretné? Vagy félti az erényeimet? – már ha nekem van olyan.
Pihegve figyeltem arcvonásait miközben arra vártam, hogy térjen vissza a
normális légzésem. Kissé kapkodva vette a levegőt, ami némi bizonyosságot
adott, hogy ő is élvezte. De akkor miért hagyta abba? Oké azt mondta „nem
tisztességes velem szemben”, de mit értett ez alatt? – Nem akarok semmit sem
elsietni és egyébként is nem ártana lepihenned, már éjfél is elmúlt.
- Rendben. De nem kell bocsánatot kérned,
nem tettél semmit az akaratom ellenére. Sőt egyáltalán nem volt az ellenemre. –
erre a kijelentésre teljesen elöntötte az arcomat a vér. – De nem mutatnád meg
hol van a szobám, ugyanis nem emlékszem rá. – jutott eszembe hirtelen, abban a
reményben, hátha elkísér addig, de tévedtem.
nem tettél semmit az akaratom ellenére. Sőt egyáltalán nem volt az ellenemre. –
erre a kijelentésre teljesen elöntötte az arcomat a vér. – De nem mutatnád meg
hol van a szobám, ugyanis nem emlékszem rá. – jutott eszembe hirtelen, abban a
reményben, hátha elkísér addig, de tévedtem.
- Mindjárt szólok Lusindának majd ő
elkísér és segít átöltözni. – mondta elég határozottan. Ellenkezni akartam, de
jobbnak láttam most szót fogadni. Az arcán mintha csalódottságot véltem volna
felfedezni. Választ se várva eltűnt a szobából és egy perc múlva megjelent
Lusinda.
elkísér és segít átöltözni. – mondta elég határozottan. Ellenkezni akartam, de
jobbnak láttam most szót fogadni. Az arcán mintha csalódottságot véltem volna
felfedezni. Választ se várva eltűnt a szobából és egy perc múlva megjelent
Lusinda.
Pukedlizett egyet előttem, majd miután nem mozdultam odajött, finoman karon fogott és a
szobám felé kezdett vezetni. Legalábbis így gondoltam. A folyosó az volt,
amelyen Lusinda végig vezetett Nathaniel szobája felé még tegnap – azt hiszem.
Az idő mintha nem a rendes kerékvágásban folyna. Lusinda megállt az egyik kép
előtt, amin egy hölgy volt. Egyáltalán nem értettem mit kellene látnom, de
végre valahára megszólalt.
szobám felé kezdett vezetni. Legalábbis így gondoltam. A folyosó az volt,
amelyen Lusinda végig vezetett Nathaniel szobája felé még tegnap – azt hiszem.
Az idő mintha nem a rendes kerékvágásban folyna. Lusinda megállt az egyik kép
előtt, amin egy hölgy volt. Egyáltalán nem értettem mit kellene látnom, de
végre valahára megszólalt.
- Ez az asszony, akit a képen látsz
Nathaniel úrfi édesanyja. 11 éve haltak meg a férjével egy balesetben. Isten
nyugosztalja őket.– törölt le egy könnycseppet Lusinda. Biztos nagyon szerette
Nath szüleit. – Szegény kicsi gyermekeik, Camilla kisasszony még csecsemő volt,
ezért ő semmire sem emlékszik belőlük. A bátyja pedig éppen hogy csak 18 múlt.
A kisasszony későn született gyermek volt, de az egész család nagyon örült az
érkezésének. Az asszonyomat mintha kicserélték volna, annyira boldog volt, mint
még én sose láttam. Mikor az úrfi megszületett, akkor is nagyon boldog volt, ne
érts félre drágám, de mégis más volt. Mindkettőjük dajkája voltam, láttam őket
felnőni, sajnos ezt az asszonyomék már nem láthatták, de biztos vagyok benne,
hogy fentről mindig figyelnek minket.
Nathaniel úrfi édesanyja. 11 éve haltak meg a férjével egy balesetben. Isten
nyugosztalja őket.– törölt le egy könnycseppet Lusinda. Biztos nagyon szerette
Nath szüleit. – Szegény kicsi gyermekeik, Camilla kisasszony még csecsemő volt,
ezért ő semmire sem emlékszik belőlük. A bátyja pedig éppen hogy csak 18 múlt.
A kisasszony későn született gyermek volt, de az egész család nagyon örült az
érkezésének. Az asszonyomat mintha kicserélték volna, annyira boldog volt, mint
még én sose láttam. Mikor az úrfi megszületett, akkor is nagyon boldog volt, ne
érts félre drágám, de mégis más volt. Mindkettőjük dajkája voltam, láttam őket
felnőni, sajnos ezt az asszonyomék már nem láthatták, de biztos vagyok benne,
hogy fentről mindig figyelnek minket.
- Ebben én is biztos vagyok. – mondtam
Lusindának és megöleltem. Először kissé megilletődött, de utána tiszta szívéből
ölelt át. – Lusinda, az utolsó három kép
miért más? – kérdeztem már egy lépéssel messzebb. – Nem értem, miért vannak az
összes képen idősebben lefestve az emberek? Kettő közülük fiatal és az utolsó
üres. Miért? – kértem tőle választ.
Lusindának és megöleltem. Először kissé megilletődött, de utána tiszta szívéből
ölelt át. – Lusinda, az utolsó három kép
miért más? – kérdeztem már egy lépéssel messzebb. – Nem értem, miért vannak az
összes képen idősebben lefestve az emberek? Kettő közülük fiatal és az utolsó
üres. Miért? – kértem tőle választ.
- Nem tudom miért vannak idősebben
lefestve. A két fiatalabb képen, pedig az úrfi és a kisasszony van. – ezt eddig
miért nem vettem észre? De festményen olyan másképp néznek ki. – Az utolsó
képkeret üres, tulajdonosra vár.
lefestve. A két fiatalabb képen, pedig az úrfi és a kisasszony van. – ezt eddig
miért nem vettem észre? De festményen olyan másképp néznek ki. – Az utolsó
képkeret üres, tulajdonosra vár.
- Tulajdonosra? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. Az úrfi feleségére. – akaratom
ellenére azonnal működésbe léptek az agysejtjeim. Vajon hogyan néznék ki én
abban a képkeretben? Nath tényleg elvenne feleségül vagy csak viccelt.
Gondolataimból Lusinda rángatott vissza. – Jól vagy? Biztosan elég fáradt vagy
már én meg csak fecsegek itt neked. Elkísérlek a szobádba, neked is aludnod
kellene. Majd még holnap mesélek a képekről, ha szeretnéd vagy Nathaniel úrfit
is megkérdezheted. Biztosan szívesen segítene neked. – mosolyodott el. A neve
hallatára a szívem dobogása a kétszeresére gyorsult. Mivel kissé féltem, hogy a
hangom elárulna, így inkább csak bólintottam. – Gyere, menjünk tovább – húzott
Lusinda maga után. Csendben sétáltunk a folyosón a lépcsőkig, majd le, át egy
másik folyosóra egészen a szobám ajtajáig. Lusinda nagyon halkan zárta be az
ajtót - biztos nem akart senkit felébreszteni. Meggyújtott pár gyertyát, majd
közelebb jött, hogy segítsen átöltözni. Miután ezt a procedúrát is
végrehajtottuk magamra hagyott.
ellenére azonnal működésbe léptek az agysejtjeim. Vajon hogyan néznék ki én
abban a képkeretben? Nath tényleg elvenne feleségül vagy csak viccelt.
Gondolataimból Lusinda rángatott vissza. – Jól vagy? Biztosan elég fáradt vagy
már én meg csak fecsegek itt neked. Elkísérlek a szobádba, neked is aludnod
kellene. Majd még holnap mesélek a képekről, ha szeretnéd vagy Nathaniel úrfit
is megkérdezheted. Biztosan szívesen segítene neked. – mosolyodott el. A neve
hallatára a szívem dobogása a kétszeresére gyorsult. Mivel kissé féltem, hogy a
hangom elárulna, így inkább csak bólintottam. – Gyere, menjünk tovább – húzott
Lusinda maga után. Csendben sétáltunk a folyosón a lépcsőkig, majd le, át egy
másik folyosóra egészen a szobám ajtajáig. Lusinda nagyon halkan zárta be az
ajtót - biztos nem akart senkit felébreszteni. Meggyújtott pár gyertyát, majd
közelebb jött, hogy segítsen átöltözni. Miután ezt a procedúrát is
végrehajtottuk magamra hagyott.
Elég fáradtnak éreztem magam, ezért lefeküdtem aludni. Az álom ólomsúllyal
nehezedett rám és addig nyomta a szemhéjamat, míg el nem aludtam.
nehezedett rám és addig nyomta a szemhéjamat, míg el nem aludtam.
Egy nagyon fényes helyen ébredtem fel. Békés, csöndes, nyugodt volt, olyan
könnyűnek éreztem magam, mintha csak lebegnék. Nem értettem, hogy kerültem ide,
de nem is nagyon érdekelt. Egyszer csak megjelent egy angyal. Gyönyörű volt.
Hosszú göndör barna haja a csípőjét súrolta, mely erős kontrasztot adott
hófehér bőrével és krémszínű ruhájával. A szárnyai oly sötétek voltak, hogy még
az éjszaka is megirigyelné. Arca kedves és barátságos volt, nem gondoltam
volna, hogy hogy árthatna nekem ez a kedves lény. Hívogatóan kinyújtotta felém
a kezét, s miután megfogtam, már szálltunk is. Kellemes magnólia illatot
éreztem. – Miért vagyok itt? – kérdeztem félénken tőle. Nem akartam, hogy
megharagudjon rám egy ilyen kérdés miatt. – Kérlek válaszolj! – kértem gyengéd,
halk hangon. Hirtelen az angyal eltűnt és én elkezdtem zuhanni. Csak zuhantam
egy ideig. Mit is csinálhatnék, hisz nekem nincsen szárnyam. Mihelyst kigondoltam,
nekem is hatalmas szárnyaim lettek, csak az enyémek tökéletes fekete-fehér
kontrasztot alkottak. Az angyal visszajött hozzám. Az arcomon hatalmas mosoly
terült szét a viszontlátás örömére. – Honnan vannak szárnyaim? – az angyal
hirtelen eltűnt és csak egy hangot hallottam utána. TE IS ANGYAL VAGY!
könnyűnek éreztem magam, mintha csak lebegnék. Nem értettem, hogy kerültem ide,
de nem is nagyon érdekelt. Egyszer csak megjelent egy angyal. Gyönyörű volt.
Hosszú göndör barna haja a csípőjét súrolta, mely erős kontrasztot adott
hófehér bőrével és krémszínű ruhájával. A szárnyai oly sötétek voltak, hogy még
az éjszaka is megirigyelné. Arca kedves és barátságos volt, nem gondoltam
volna, hogy hogy árthatna nekem ez a kedves lény. Hívogatóan kinyújtotta felém
a kezét, s miután megfogtam, már szálltunk is. Kellemes magnólia illatot
éreztem. – Miért vagyok itt? – kérdeztem félénken tőle. Nem akartam, hogy
megharagudjon rám egy ilyen kérdés miatt. – Kérlek válaszolj! – kértem gyengéd,
halk hangon. Hirtelen az angyal eltűnt és én elkezdtem zuhanni. Csak zuhantam
egy ideig. Mit is csinálhatnék, hisz nekem nincsen szárnyam. Mihelyst kigondoltam,
nekem is hatalmas szárnyaim lettek, csak az enyémek tökéletes fekete-fehér
kontrasztot alkottak. Az angyal visszajött hozzám. Az arcomon hatalmas mosoly
terült szét a viszontlátás örömére. – Honnan vannak szárnyaim? – az angyal
hirtelen eltűnt és csak egy hangot hallottam utána. TE IS ANGYAL VAGY!
Halk kopogtatásra ébredtem.
- Szabad. – szóltam ki fáradtan, hogy
kopogtatóm beljebb fáradjon. Vajon ki lehet az?
kopogtatóm beljebb fáradjon. Vajon ki lehet az?
- Jó reggelt! – köszönt illedelmesen
Camilla. – Segítsek öltözni?
Camilla. – Segítsek öltözni?
- Neked is jó reggelt! Hát… Megköszönném. –
Miért pont ő jött?–gondolkoztam el, de mégis nagyon örültem neki. Tegnap nem
igazán tudtunk beszélgetni, majd ma bepótoljuk, jött az ötlet.
Miért pont ő jött?–gondolkoztam el, de mégis nagyon örültem neki. Tegnap nem
igazán tudtunk beszélgetni, majd ma bepótoljuk, jött az ötlet.
- Akkor kelj fel, mert így nem tudok
segíteni. – tette csípőre a kezét és én szófogadó kislány módjára kikeltem az
ágyból. Miután sikerült felöltöznöm Camilla lekísért az ebédlőbe. Nath már
majdnem befejezte a reggelit, de mikor meglátott széles mosoly húzódott végig
az arcán, amit nem tudtam megállni viszonzás nélkül.
segíteni. – tette csípőre a kezét és én szófogadó kislány módjára kikeltem az
ágyból. Miután sikerült felöltöznöm Camilla lekísért az ebédlőbe. Nath már
majdnem befejezte a reggelit, de mikor meglátott széles mosoly húzódott végig
az arcán, amit nem tudtam megállni viszonzás nélkül.
- Gyere, foglalj helyet. – húzott ki nekem
egy széket. – Gyönyörű vagy. – súgta a fülembe, amitől az egész testem
libabőrös lett. Lusinda lerakott elém egy számomra ismeretlen reggelit, de az
íze mennyei volt. Menny, eszembe jutott az álmom. Még hogy én angyal, az
lehetetlen. Halk kuncogás hagyta el a számat, de azonnal meg is bántam. Nath érdeklődéssel
fordult felém, és elég kíváncsi volt ahhoz, hogy meg is kérdezze. – Mi olyan
mulatságos?
egy széket. – Gyönyörű vagy. – súgta a fülembe, amitől az egész testem
libabőrös lett. Lusinda lerakott elém egy számomra ismeretlen reggelit, de az
íze mennyei volt. Menny, eszembe jutott az álmom. Még hogy én angyal, az
lehetetlen. Halk kuncogás hagyta el a számat, de azonnal meg is bántam. Nath érdeklődéssel
fordult felém, és elég kíváncsi volt ahhoz, hogy meg is kérdezze. – Mi olyan
mulatságos?
- Semmi. – varázsoltam az arcomra egy
ártatlan kifejezést, de nem hitte el nekem.
ártatlan kifejezést, de nem hitte el nekem.
- Pedig én szeretném tudni. Kérlek. –most
Camillán volt a sor a nevetésen. Nath annyira aranyos, már-már kisfiús hangon
kérte, hogy nem bírtam ellenállni.
Camillán volt a sor a nevetésen. Nath annyira aranyos, már-már kisfiús hangon
kérte, hogy nem bírtam ellenállni.
- Csak az álmomon. – reménykedtem, hogy a
többire nem kíváncsi, de most is tévedtem.
többire nem kíváncsi, de most is tévedtem.
- Éééss? Mit álmodtál? – Lusinda mentett meg.
- Úrfi, megjött a kisasszony. A szalonban
vár. – Nathaniel miközben elhaladt a székem mellett, odasúgott a fülemhez. „Ezt
nem úszod meg ilyen könnyen, de most beszélnem kell valakivel, mindjárt
visszajövök. Szeretlek.” Ez az utolsó apró szó olyan nagy hatással volt rám,
hogy forogni kezdett velem az egész világ. Ittam pár korty vizet, majd lehunytam
a szemem, hogy megnyugodhassak. Miután elég jó éreztem magam elhatároztam, hogy
a mai napot a ház felfedezésére fogom használni.
vár. – Nathaniel miközben elhaladt a székem mellett, odasúgott a fülemhez. „Ezt
nem úszod meg ilyen könnyen, de most beszélnem kell valakivel, mindjárt
visszajövök. Szeretlek.” Ez az utolsó apró szó olyan nagy hatással volt rám,
hogy forogni kezdett velem az egész világ. Ittam pár korty vizet, majd lehunytam
a szemem, hogy megnyugodhassak. Miután elég jó éreztem magam elhatároztam, hogy
a mai napot a ház felfedezésére fogom használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése