Készítettem nektek a tél és a karácsony szellemében egy rövid kis egypercest. Remélem tetszeni fog nektek!
Kritizáljatok nyugodtan! :)
Jó olvasást hozzá!
Egy hópehely rövid élete
Sűrű pelyhekben esett a hó Glasgow
égboltja felett. A jégkristályok folyamatosan hullottak alá, hogy ezzel fehérbe
burkolják az egész tájat. Az emberek sokasága volt kint az utcákon, hogy még az
utolsó pillanatban is a szeretteik ajándékait megvehessék az ünnepekre.
A
legtöbb gyerek szüleik kezét fogva boltról boltra jártak, nyafogtak, hogy
álmaik ajándékait végre a fa alatt tudhassák karácsony estéjén.
Furcsa érzés volt őket fentről figyelni.
Először csak apró pontnak tűntek, majdnem olyan kicsiknek, mint az ő számukra
mi voltunk. De ahogy egyre közeledtünk, annál nagyobbnak és félelmetesebbnek
tűntek alig pár száz méteres magasságból. Csendesség volt, még apró széllökések
sem zavarták meg lassú szállingózásunkat.
-
Ez szuper! Szélszörfölés.
Az
egyik mellettem haladó társam oda volt meg vissza a boldogságtól, hogy végre
szabadon szálltunk az atmoszféra alja felé, engedve a gravitáció csábító
erejének. Valamiért engem nem töltött el olyan nagy örömmel a természet
körforgásához való tartozás.
Az
este pár csendes percét követően lehullottam egy hat év körüli, vastag piros
kabátba burkolózott kislány puha, göndör fürtjei közé. Hajszálai már teljesen
átvették a téli fagyos hőmérsékletet, így történhetett meg csupán, hogy nem
olvadtam el rögtön langyos vízcseppé.
A kislány érdeklődő tekintetét egyenesen rám
irányította, s az orcáját színező halovány pír kissé megmozdult, ahogyan apró
ajkai mosolyra húzódtak. Kesztyűs ujjai óvatosan tenyerébe zártak, ügyelve
arra, nehogy nagy meleg érjen, és idő előtt elolvadjak. Boldogság járta át fagyos,
csillagszerű testemet. Örömöt okoztam azzal, hogy megszülettem, azzal, hogy
éppen erre a pisze orrú kislányra estem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése